Villámlás:

A villám elektromos gázkisülés, amely a felhők vagy a talaj és felhők között jön létre. Többnyire vonalas szerkezetű, de van felületi villám is, amely a felhők felületén keletkezik. Ritkább jelenség a gömbvillám. A villám keletkezése a felhők vízcseppjeinek, jégkristályainak súrlódására, széttöredezésére vezethető vissza. A tulajdonképpeni villámot elővillám vezeti be, amely több lépésben ionizálja a levegot, és így egyre nagyobb szakaszát vezetővé teszi. Eközben a földfelületrol, főként a kiemelkedő részekből megindul az ellentétes előjelű elektromosság áramlása a felhő felé. Ugyanazon az ionizált légcsatornán több villám is áthaladhat. A kisülésben szállított töltésmennyiség mindössze 1..2 C, de az igen rövid kisülési időtartam miatt 30 - 40000 A-es áramerősség lép fel.
A villámok elleni védekezés érdekében Franklin Benjámin feltalálta a villámhárítót. Ez egy, az épületek tetején elhelyezett és földelt fémrúd, amely a csúcshatás következtében részben kiegyenlíti a légkör és a föld elektromos töltését, részben a becsapódó villám áramát a talajba vezeti, így az épületet megóvja a villámcsapástól.
Az égdörgés oka: A villámok felhevítik a levegőt, amely hirtelen kitágul és összeütközik a környező légtömegekkel s ez nagy robajjal jár.
Miért nem villámlik és dörög egyszerre?
Azért, mert a fény és a hang terjedési sebessége különböző. Ugyanazt a távolságot a fény gyorsabban teszi meg, ezért látjuk először a villámlást, s csak ezután halljuk a dörgést.
Állítóla a következoképpen kell meghatározni, hogy milyen messze csapott le tőlünk a villám:
Számoljuk meg, hogy hány másodperc telik el a villámlás és a dörgés kezdete között. Az így kapott számot osszuk el hárommal, így megközelítőleg megkapjuk, hogy hány kilométerre van tőlünk a vihar.