Az aszály:

Az aszály nagy hõséggel párosuló hosszan tartó csapadékhiány. Közvetlenül elsõsorban a mezõgazdaságot sújtja, a gazdaság minden más területén is érezteti hatását. Magyarország területének körülbelül 90%-a aszállyal veszélyeztetett. Aszálymentesnek csupán az ország nyugati, délnyugati része tekinthetõ. A legsúlyosabb aszályok természeti adottságainknak és földrajzi elhelyezkedésünknek megfelelõen az Alföldön, fõleg annak középsõ részén alakulnak ki.
Az aszály kialakulása
Az aszály a meteorológiai elemekhez hasonlóan véletlenszerû jelenség, földrajzi kiterjedése szintúgy, súlyosságát is nehéz elõre jelezni. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy hazánkban 10 évbõl átlagosan 4 évben káros vízhiánnyal kell számolni. 1976-1985 között például 3, míg 1986-1995 között 7 aszályos esztendõ fordult elõ. Ezek a számok kis azt támasztják alá, hogy fel kell készülni a vízhiányos idõszakokban bekövetkezõ károk - aszálykárok - kivédésére, megelõzésére.
Az aszálykárok elhárítása érdekében az állam legfõbb feladata a nagytérségek közötti vízátvezetést biztosító rendszerek létesítése, üzemeltetése, továbbá a tulajdonában lévõ mûveken a vízvisszatartás, a vízkészletek megõrzésének megteremtése. E tevékenység eredményeként mind a települési vízgazdálkodás, a rekreáció, az ipari és mezõgazdasági termelés, mind az ökológia vízbeszerzési lehetõségei a szárazság idején is megteremthetõk.
Az aszály a meteorológiai elemekhez hasonlóan véletlenszerû jelenség, földrajzi kiterjedése szintúgy, súlyosságát is nehéz elõre jelezni. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy hazánkban 10 évbõl átlagosan 4 évben káros vízhiánnyal kell számolni. 1976-1985 között például 3, míg 1986-1995 között 7 aszályos esztendõ fordult elõ. Ezek a számok kis azt támasztják alá, hogy fel kell készülni a vízhiányos idõszakokban bekövetkezõ károk - aszálykárok - kivédésére, megelõzésére. Az aszálykárok elhárítása érdekében az állam legfõbb feladata a nagytérségek közötti vízátvezetést biztosító rendszerek létesítése, üzemeltetése, továbbá a tulajdonában lévõ mûveken a vízvisszatartás, a vízkészletek megõrzésének megteremtése. E tevékenység eredményeként mind a települési vízgazdálkodás, a rekreáció, az ipari és mezõgazdasági termelés, mind az ökológia vízbeszerzési lehetõségei a szárazság idején is megteremthetõk. A mezõgazdáságban bekövetkezõ növényi károsodás ellen a területen gazdálkodók meliorációval, öntözéssel, az öntözéses gazdálkodás bevezetésével tudnak eredményesen védekezni. Az öntözésre való felkészülést nagymértékben segíti az 1990-es évek elején kidolgozott aszály-elõrejelzés, amit az Országos Vízügyi Fõigazgatóság az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatósággal együtt készít és tesz közzé az FVM és az MTI útján. A kialakult aszály mértéke az ún. "aszályossági index"-szel jellemezhetõ, amely mérõszám a mezõgazdasági évet egyetlen számértékkel jellemzi a párolgási és csapadékviszonyok, valamint az a növények idõben változó vízigénye alap ján. Értéke országos átlagban mérsékelt aszály idején 5-6, közepes aszály esetén 6-7, súlyos aszály esetén 7-8. Amennyiben az aszályossági index meghaladja a 8-at, rendkívül súlyos aszályról beszélünk. Az utóbbi tíz évben ilyen rendkívüli év volt 1990, 199 2, 1993, 1994, 2000, 2001. Meg kell említeni a 2002-es dunai árvízzel egy idõben fellépõ, az Alföldet és a Rába térségét érintõ rendkívül vízhiányos idõszakot is.